Miért nem született petíció, amikor az izraeli miniszterelnök Budapestre látogatott?

Nem lenne rossz közös pontot találni valahol az embertelenség ellenében, hiszen, ha mindig csak az egyik oldal szenvedését ismerjük el.

Az ideológiai spektrum szabadpiaci szélén elhelyezkedő számos közgazdász számára a keynesianizmus az elfogadhatatlan kormányzati beavatkozást képviseli.
„De a szakma nem figyelt, és csak az újklasszikus ortodoxiától való legkisebb eltéréseket fogadta be a főáram. A költségvetési stimulus ötlete nagyrészt tabu volt. Nobel-díjakkal jutalmazták azokat a közgazdászokat, akiknek az elméleteiben kereslethiány nem létezhet, miközben nem kaptak díjat az új-keynesiánusok, akik ennek ellenkezőjét állították. Amikor beütött a nagy válság, akkor néhány makroökonómiával foglalkozó kiváló közgazdász megmosolyogta az ötletet, hogy egy stimulus segíthetne.
Christiano esszéje a szükséges figyelmeztetés lehet a szakmának, amiért ellenállt a keynesi gondolatoknak épp akkor, amikor azokra a legnagyobb szükség lett volna. De felvet egy kényelmetlen kérdést is: miért nem kapcsoltak a közgazdászok a válság után éveken át?
Az egyik magyarázat szociológiai. Talán az olyan legendás alakok befolyása, mint Robert Lucas, Thomas Sargent és Edward Prescott – mind anti-keynesiánusok, akiknek ma nagy aranymedáljaik vannak Svédországból – elegendő volt ahhoz, hogy elrettentse a fiatal közgazdászokat a keynesi gondolatoktól. Néhányan a makroökonómia belső kritikusai közül, például a Világbank vezető közgazdásza, Paul Romer is felvetette ugyanezt. A politikai megfontolások szintén szerepet játszhattak – az ideológiai spektrum szabadpiaci szélén elhelyezkedő számos közgazdász számára a keynesianizmus az elfogadhatatlan kormányzati beavatkozást képviseli.”